Erszényes béka
Az
erszényes békák a
levelibékafélék (Hylidae) egyik alcsaládját alkotják. 7
nem 60 faja sorolható ide, illetve ezekből kettőt az
Amphignathodontidae családba, a levelibékáktól teljesen független egységbe is sorolhatnak. Jellegzetességük, hogy petéiket egy a hátukon kialakuló költőtasakban keltik ki. A folyamat egyes részleteiben az emlősök terhességére és a madarak költésére is emlékeztet, nagyrészt azonban az állatvilágban teljesen egyedülálló biológiai változások jellemzik. Ugyanakkor az is különlegességük a békák csoportjában, hogy teljes életciklusukat leélhetik anélkül, hogy a fák lombszintjéből a vízbe ereszkednének.
Élőhely
Ecuador belső vidékei, Dél- és Közép-Amerika trópusi erdői. A Gastrotheca riobamba nevű faj 3000 méter tengerszint feletti magasságon is honos.
Szaporodás
Az erszényes békák - a békák többségétől eltérően - a szárazföldön párzanak. A hím az aktus során a kloákából kibújó petéket egyenként, a hátsó lába segítségével ragasztja fel a nőstény hátára, vagy nyomja a tasak szájába. A petéket eközben a korábban a nőstény hátára helyezett ondó termékenyíti meg. Petéik nem vízben, hanem a nőstény hátán, legtöbb fajuknál költőzsákban fejlődnek ki. A petékből jól fejlett ebihalak vagy kifejlett békák kelnek ki. Az embrionális fejlődés lassabb, mint a többi békáé, elérheti a 120 napot (például Gastrotheca riobambae), szemben más békák akár 1-2 napos idejével (például Xenopus leavis).
A hosszú fejlődési idő és a környezettől elzárt fejlődési hely miatt speciális jellegek alakultak ki, amik életben tartják az ebihalakat a költőtasakban. Az embriók anyagcseretermékeinek ki kell jutni úgy, hogy közben zárva van a tasak. Ezt a költőtáska belső felületén csak a költési időben kialakuló speciális hámréteg biztosítja, amely erekkel sűrűn behálózott, és minden petét egyenként külön burokba zár. Ezekben az egyedi petekamrákban fejlődnek ki a peték, amiket a peteburkon belül szintén speciális, más békáknál ismeretlen szövetréteg vesz körül, a burokkopoltyú. A peteburok minden békacsalád között a legvékonyabb, néha alig éri el a néhány mikrométeres nagyságrendet, miközben a többi békáé akár néhány milliméteres is lehet. A nőstény erszényes béka és embriója közötti vérhálózati kapcsolat csak az emlősök méhlepényéhez hasonlítható szervi kapcsolat. Az embrió anyagcseretermékei az anya vérében távoznak. Ugyanakkor az anya véréből tápanyagok nem kerülnek az embrióba, azok változatlan száraz tömeggel kelnek ki a petéből, miközben teljes tömegük megháromszorozódik (az adat a Gastrotheca riobambae fajra vonatkozik).
Vemhessége.
Kialakulás
Az eddigi genetikai és fehérjebiológiai összehasonlítások alapján az erszényes békák 40-80 millió évvel ezelőtt alakultak ki. A költőtasak a különböző nemzetségekben eltérő jellegzetességekkel bír, ennek alapján fejlődési sorozatba állíthatók. Eredendően a hát bőrének hosszanti redőiből alakult ki. A Fritziana genus egyes fajainál az embriókat épp csak takarják a redők, más fajoknál és a teljes Flectonotus genus esetében a redők a hát közepén összeérnek és zsebeket alkotnak. Az Amphignathodon genus és néhány Gastrotheca faj esetében a redők össze is nőttek, egyetlen nyílás van a kloáka közelében. A Gastrotheca egyes fajainál a két oldalkamra egy üreggé olvadt össze.
.jpg&filetimestamp=20050803181106)
.jpg&filetimestamp=20050415111351)
.jpg&filetimestamp=20050415114429)
.jpg&filetimestamp=20071123195732)
és az ebihala.